Édesanyám rózsafája

Édesanyám rózsafája
engem nyílott utoljára.
Bár soha se nyílott volna, nyílott volna,
maradtam volna bimbóba ha-te-ha.

Édesanyám mondta nékem,
minek a szerető nékem,
de én arra nem hajlottam, nem hajlottam,
titkon szeretőt tartottam, hateha.

Én vagyok az aki nem jó,
felleg ajtó nyitogató.
Nyitogatom a felleget, a felleget,
sírok alatta eleget ha-te-ha.

Édesanyám sok szép szava,
kit tartottam, kit meg soha,
Megfogadnám, de már késő, de már késő,
hull a könnyem, mint az eső, hateha.
Bejegyezte:

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Feliratkozás: Megjegyzések küldése (Atom)